Étkezéshez használt kerámiákkal kapcsolatban fontos:
A kereskedelmi céllal értékesített, étkezéshez szánt festetteket be kell(ene) vizsgáltatni, minden szériából egy darabot mielőtt azt pl. vásárban csak úgy értékesítik anélkül, hogy fel lenne tüntetve, hogy csak dísztárgynak való, étkezési célra nem. Ez a minőség miatt fontos, mert, ha nincs jól lekezelve, minimum kétszer és megfelelően kiégetve, akkor sérülékeny lehet a máz, kevésbé vízálló, saválló és oldódhat az ételbe, italba.
Ha egy máz károsanyagmentesnek van nyilvánítva, az csak annyit jelent, hogy nincs benne ólom és kadmium, másra nem tesztelnek. Réz-oxid, lítium, stb. sok méreganyag még benne lehet. Az előbbiek értelmében is tehát a károsanyagmentes máz nem jelenti azt, hogy étkezési célra is használható lesz a kerámia.
Ha egy kemencében valaha égettek pl. ólomtartalmú mázat, az utána berakott mentes kerámia sem lesz teljesen ólommentes.
A nagy európai gyártók termékeiben sem lehet bízni, mert pl. a Villeroy & Boch Crafted Breeze kerámia étkészlete is tartalmaz ólmot és kadmiumot, én a Butlers-szel, Tognanaval, Villa d’este Home Tivolival vettem fel a kapcsolatot, tőlük egyelőre nincs válasz.
A festett porcelánokra is érvényes mindez, főleg a régiekre és különösen, kék, piros, zöld minták, fényes a motívumok... (pl. nagyszülők étkészletei).
Összességében étkezési célra jobb, ha mindenki festetlen porcelánt és festetlen üveget használ vagy legfeljebb olyan kerámia étkészletet, ami LFGB tanúsítvánnyal el van látva. És senki ne feledje, a kristálypohár ólomkristály… akár több mint 50%-a ólom.
Egyben konklúzió még: a nehézfémkivezetést, időszakos „utókúrákat” nincs értelme kihagyni életünk során. Ezzel kapcsolatban itt lehet még olvasgatni, barátkozni a témával.
Csonka Júlia funkcionális táplálkozási szakreferens