A képen látható könyv hét! oldalon keresztül mutatja be, hogy az 1900-as évektől kezdve, 100 év alatt milyen elméletek születtek a sóval kapcsolatban, és hogyan változtatták szinte évről évre a napi sóbevitel mennyiségének ajánlását.
1904-ben álltak elő először azzal az elmélettel, miszerint a magas vérnyomás hátterében a “túlzott” sófogyasztás miatti sóvisszatartás áll.
Innentől vette kezdetét a “pingpongozás”: egyik évben ajánlották a sót, másik évben főbűnösnek lett kikiáltva.
2016-ra jutottak el oda, hogy feketén-fehéren le van írva egy tanulmányban, az alacsony! sóbevitel megnövekedett szívbetegség és ebből adódó halálozási kockázattal jár mind az alacsony, mind a magas vérnyomással élők körében.
Emellett, a sóbevitel csökkentése nem különösebben járul hozzá a vérnyomás csökkenéséhez.
Mi áll a magas vérnyomás hátterében, ha nem a sófogyasztás?
Nátriumhiány (só),
káliumhiány,
magnéziumhiány,
K2-vitaminhiány, ami biztosítaná, hogy ne rakódjon az erek falára a kálcium,
cukor és finomított szénhidrátfogyasztás,
inzulinrezisztencia és/vagy cukorbetegség, ezekből keletkezett zsírmáj,
növényi olajokban sütés-főzés,
omega-3 hiány,
dohányzás, izommunka hiánya, stressz…
Maga a sóhiány mit okozhat?
Szívbetegséget,
magas triglicerid és koleszterinszintet,
inzulinrezisztenciát, cukorbetegséget,
pajzsmirigy-alulműködést,
vese- és mellékvese diszfunkciót,
mindezeknek különböző energiahiányos tüneteit.
Az alacsony sóbevitel hatására a szervezet bepánikol és megemeli az inzulinszintet, így késztetve a veséket arra, hogy visszatartsák a sót. Ennek következménye a fentieken túl súlygyarapodás, akadályoztatott zsírbontás, szénhidrát-sóvárgás, IR tünetei...
Megfelelő sózásra tehát szükség van, hogy:
hidratáltak maradjunk és támogassuk a veséink működését,
legyen energiánk és jobban bírjuk a bárminemű (külső-belső) terhelést,
stabilizáljuk az inzulinszintünket ami megannyi krónikus betegséget megelőz,
megfelelően emésszünk és ellenállóbbak legyünk a kórokozókkal szemben,
az izmaink egészségesek legyenek,
elkerüljük az izzadásból, sportolásból fokozottan adódó sóveszteséges sóhiányt,
legyen libidónk, termékenyek legyünk és egészséges újszülöttet hozzunk a világra.
Kinek mennyi az annyi?
Állapottól függ, teljesen egyéni. Amit viszont szinte minden laborelemzésnél látok azok a (nagyon) alacsony nátriumszintek, azaz általánosan és tartósan fennálló sóhiány.
Ezt az ételek erősebb sózása önmagában sajnos nem oldja meg.
Fontos ilyenkor a külön pótlás, “shot”, finomítatlan és adalékmentes sóból, mellette pedig a megfelelő kálium, magnézium és folyadékbevitel.
Funkcionális táplálkozási konzultációkra várlak szeretettel, hogy személyre szabottan foglalkozzunk a Te tápanyag-ellátottságod optimalizálásával!