A "méregtelenítés" hülyeség?
- Csonka Júlia
- May 17
- 2 min read
Érdekes, amikor tavasszal egyszerre megjelennek a böjttel és tisztítókúrákkal kapcsolatos figyelemfelhívók és azok a tartalmak, amelyek azt mondják, a „méregtelenítés” csak marketinges csali és valójában nem létezik méregtelenítés, nem is szükséges, mert a májunk, epénk, vesénk maguktól végzik a munkájukat. Még érdekesebb, amikor ehhez hozzáteszik, hogy azért táplálkozzunk egészségesen.
Akkor azért mégsem mindegy, hogy mivel kell elbánnia a méregtelenítésért felelős szerveknek?
Nem mindegy. Míg egy tökéletes világban, ahol az ember, az ember szokásai és környezete is tökéletesek, valóban csak hagynunk kellene, hogy a szervek végezzék a munkájukat, a jelen korban nagyon hasznos, sőt, szükséges lehet az időszakos extra támogatás.
Olyan szlogeneknek, hogy x léböjttől garantáltan lefogysz x kg-ot, garantáltan megtisztít az összes toxintól, salakanyagtól, maradéktalanul kipucolja az összes mérget, nehézfémet, csak egy kúra és nincs több parazita, valóban nem kell bedőlni, mert az emberi szervezet összetett folyamataira nem képes egyetlen dolog csodaszerként hatni, főleg nem egy szempillantás alatt. És nem is biztos, hogy kizárólag jó hatással bír.
Ugyanakkor a levegő, az ivóvíz, az élelmiszerek szennyezettsége olyan nagymértékű, és ehhez jönnek még hozzá a fertőzések, lakhat bennünk sok élősködő, pluszként kapott/bevitt gyógyszerek, bőrre kent vegyi anyagok, mérgezőbb használati tárgyak – a helyes sorrendet a fogantatás pillanatától kezdve lehet felállítani -, hogy kötelességünk a szerveink munkáját életünk során támogatni és magunkat karban tartani. Már akinek a külső-belső (testi, lelki, szellemi) tisztaság fontos.
Minél jobb életmódot folytat valaki, zöld környezetben, szűrt vizet és a tőle telhető módon minőségi élelmiszereket fogyasztva – bár egyre nehezebb, mert folyamatosan derül ki, hogy szinte minden tartalmaz már nehézfémeket, vegyszert, kevesebb tápanyagot, mint korábban -, mikrotápanyag készleteit is feltöltve, nyugodt, stabil lelkiállapotban, annál kevésbé kell intenzív kúráknak alávetnie magát. Pl. nem kell napokig böjtölnie (akinek meg lehet, jót tenne, annak meg nem biztos, hogy csak úgy durr bele, kapásból szerencsés mondjuk három napig éheznie).
Ne gondoljuk azonban, hogy nem kell semmit csinálnunk azért, hogy a májunk, az epénk, a vesénk, a beleink jól működjenek, hogy feleslegesen létezik velünk egy időben rengeteg ezekre hatni képes gyógynövény, hogy akár több ezer éves ajánlások, kúrák, módszerek és „szertartások” hiábavalóak (pl. HKO, Ayurvéda), mert az EBM nem ismeri el őket, hogy hiábavalóan jött rá az emberi elme, milyen módokon lehet a méreganyagok távozását jobban elősegíteni a szervezetből modern eszközökkel, gyógyszernek minősített készítményekkel akár orvosi körülmények között is. Rengeteg van. Ebből persze nem minden csak pozitív hatású, sőt, sok gyógynövény is okozhat nem várt mellékhatást és forrása is lényeges, mindig szem előtt kell tartani.
Mégsem tesz jót az a fajta általánosítás, hogy minden felesleges, a szerveink csak úgy vannak és kész.
Sajnos vagy nem sajnos okosnak kell lenni ahhoz és rendelkezni egyfajta látásmóddal, hogy az ember szűrni tudja a most össze-vissza keringő, egymásnak ellentmondó információt, és segítségre leljen abban, ami valóban hasznos és jótékony számára.
Sokan besokallnak és a mindent kellene érzéstől végül bedobják a törölközőt, majd visszahúzódnak a jól megszokott szokásaik közé mondogatva, hogy „valamiben meg kell halni.”
Az biztos, hogy valamiben meg fogunk, de nem mindegy, addig hogyan élünk.
Ésszerűen szükséges foglalkozni magunkkal, a környezetünkkel, ésszerűen haladva azzal, ami módunkban áll.
Hála égnek, vannak kapaszkodóink, és a káoszos információhalmazban még mindig pozitív, és nagyon is az, hogy rengeteg preventív és gyógymódról van lehetőségünk jelenleg tudomást szerezni és akár alkalmazni is.
Kapcsolódó korábbi olvasnivalók a máj működéséről:
Ösztrogénbontás, dominancia
