A magnézium, a só és a káliumpótlás fontosságának ismertetése után jöjjön a következő megosztó téma: a kálciumpótlás kérdése.
Nagyon sok helyen olvasható, miszerint a kálciumhiány kialakulásának esélye bármilyen étrenden és életkorban kizárt, ha elegendő D-vitamint pótlunk (amit kísér még K2 és megfelelő retinolbevitel).
Továbbá egyre inkább hangsúlyozva van, hogy az előbbi mikrotápanyagok híján a kálciumpótlás önmagában csak az erek falát meszesíti, ezért nem kell külön pótolni, sőt, árthat.
Szintén népszerű ajánlás, hogyha véletlenül mégis kálcium kiegészítőhöz nyúlnánk, akkor az kizárólag szerves formában legyen jelen.
A probléma pedig az, hogy ezeknek hallatán mindenki megnyugszik, végre egy kapszulával kevesebb, megesszük a kálciumot ételekből, vagy maximum szedünk egy kis „szerves” korall kalciumot és kész.
De biztos, hogy rendben van ez így?
Amerikában a napi össz. kálciumbeviteli ajánlás nőknek például 1000 mg/nap, 50 év felett 1200 mg/nap. Ehhez képest Angliában 700 mg/nap amit meghatároztak, a WHO általi ajánlás pedig az, hogy ne haladja meg az 500 milligrammot.
Mielőtt megpróbálnánk igazságot tenni az ajánlások között, fontos tudni, mi mindenért felel a kálcium a szervezetben:
a leginkább ismert hatása, hogy fenntartja a csontok és fogak egészségét, sűrűségét;
biztosítja a megfelelő idegi működést;
felel az izmok egészséges összehúzádásáért;
szabályozza a szívritmust;
szabályozza a vércukorszintet, szénhidrát-anyagcserét;
fontos szerepet tölt be a véralvadásban.
A túlzott kálciumbevitel (vagy egy hosszú távon alkalmazott D-vitamin lökésterápia pl. Coimbra protokoll, mely alatt nem véletlenül rendszeresen ellenőrizni kell szintjét a parathormonnal együtt) hozzájárulhat az érelmeszedéshez, szívrohamhoz, a vesekőképződéshez, emésztőrendszeri problémákhoz, akár prosztatarákhoz.
Gyakoribbak viszont a kálciumhiány főbb tünetei:
krónikus zsibbadás
agyi köd
izomgörcsök vagy izomgyengeség
csontritkulás
rossz (szénhidrát)anyagcsere
szívritmuszavar.
Kit veszélyeztet az elégtelen kálciumbevitelből adódó kálciumhiány?
Legnagyobb veszélynek azok vannak kitéve, akik tejtermékmentesség mellett nem fogyasztanak rendszeresen
zöldleveles zöldségeket
magvakat
halakat (együtt csontos részükkel pl. szardínia)
hosszan főtt csontlevest.
Érdemes így tüneteink és az étrendünk tudatosításával átgondolni, vajon lefedjük-e a kálciumszükségletünket. (Babavárás, anyatejes táplálás alatt még fontosabb.)
Amennyiben nem, azaz nem fogyasztunk rendszeresen kálciumforrásokat, akkor ennek az ásványi anyagnak is fontos a pótlása.
Milyen formában?
Nagy marketingje van a „szerves” korall kálciumnak, nagyon jól hangzik, viszont a benne levő kalcium-karbonát egyrészt nem szerves forma, másrészt mivel leköti a gyomorsavat és hosszú távon jelentős lugosító hatást fejt ki, hozzájárul a gyomorbántalmakhoz és lelassítja az emésztést.
Helyette érdemes a jobban hasznosuló malát vagy citrát formákat választani. A pótlás mennyiségét pedig az étrend határozza meg…
Hivatkozások: