Egyre gyakoribb diagnózis az ADHD/ADD, ahogy az ASD (autizmus) is. Felmerülhet a kérdés, vajon a növekvő esetszámok a diagnosztikai eszközök és módszerek fejlődésének köszönhetőek csak, és ezek mindig is genetikai okokból alakultak ki egyes gyerekeknél, vagy más is közre játszik napjainkban az idegrendszeri zavarok nagyobb számban történő megjelenéséhez?
„Ijesztően nő az ADHD-tabletták receptjeinek felírása”
„Járványszerűen terjedne a hiperaktivitás?”
„Nem vizsgálják ki a lehetséges okokat”
Csak néhány cím és alcím…
Lényeges körbe járni a témát, mert ma sajnos az az általános, hogy elintézik a gyerek pácienseket is gyógyszerrel – atomoxetin, metilfenidát (az USA-ban egy kategóriában a kokainnal), vagy 2024 január óta kiskorúaknak elérhető a liszdexamfetamin (speed-hez hasonló amfetaminszármazék, de lassabban fejti ki hatását, biztonságosabban működik).
Dr. Máté Gábor publikációnak megjelenésével talán egy szélesebb réteghez is eljuthatott, hogy bizonyos pszichoaktív szerek valóban használhatóak terápiás célra, terápiás mennyiségben a fájdalomcsillapításon túlmenőleg, és nem feltétlen az ördögtől valóak.
De biztos, hogy ez lenne az egyetlen mód, amivel a szakemberek kezelni tudnak, amire koncentrálni érdemes TSMT és/vagy pszichoterápia kíséretében, és biztos, hogy ilyen sok az ADHD-s manapság?
Több tucat tanulmány érhető el olyan befolyásoló faktorokkal kapcsolatban, amiket alább említek, igen nagy szerepet játszva a dopaminerg diszfunkcióban és ADHD/ADD tünetek megjelenésében (mindezek ASD esetén is érvényesek):
Bizonyos gének (pl. DRD4-5), SNP-k (COMT-nál, MTHFR-nél gyakori) vagy ritka mutációk hozzá tudnak járulni a kialakuláshoz, de egyáltalán nem törvényszerűen következnek ebből figyelemzavaros tünetek, ezért káros és veszélyes annak terjesztése, hogy pusztán „genetikai”. A gének meghatároznak egy körvonalat, de a fogantatás pillanatától kezdve a szülők hiányai, terheltségei azonnal befolyásoló tényezők. Az élet során a későbbiekben is, hogy mikor kapcsolnak be inaktív gének, válnak még aktívabbá vagy szabályozódnak le, környezeti hatások és az életmód - beleértve a táplálkozást is - határozza meg, vagyis az epigenetika.
Szakmai véleményem szerint túlvagyunk már azon az időn, amikor megelégedhettünk azzal, hogy szakemberek annyit tudtak mondani problémákra: „genetikai” abban az értelemben, hogy öröklött hozomány és együtt kell élni vele. Ennél már jóval több információ áll rendelkezésünkre:
Anyai tápanyaghiányok nagymértékű rizikót rejtenek magukban, különös tekintettel a magzati idegrendszeri fejlődésnél a folátra, a B12-re (MTHFR mutáció esetében abszolút gondolni kell a metiles formájú pótlásra), omega-3 zsírsavak aktív formáira, a D-vitaminra, a vasra, a jódra, a retinolra, a foszfatidil-kolin szerepére. A hiányok kiküszöbölésére nem alkalmas bármilyen terhesvitamin, nagy tévhit. Magzati idegrendszer és a jód téma is kapcsolódik.
Dohányzás, alkoholizálás, túlzott koffeinbevitel természetesen további kockázatfokozó tényezők.
Az anyai szervezet nehézfémterheltsége, főként a higany, az ólom, az arzén és az antimon nagyon meghatározó, számos tanulmány – hetet linkelek a bejegyzés alatt - támasztja alá ADHD-t (és autizmust ) előidéző neurotoxikus hatásukat a magzatokra (átjutnak a placentán a fémek). Pl: 2012-es tanulmány: 600 anyai hajszövetanalízis eredményéből röviddel a szülés után az derült ki, hogy 40-70%-kal nőtt a gyerekekben az ADHD tünetek kockázata 1mcg/g higany expozíciós küszöb fölött (és elsősorban a fiúk sérülékenyebbek).
Ez ugye öröklött terheltséget jelent, ehhez jön még hozzá a későbbiek során a szerzett, ami további tartós metilációs nehézségeket, oxidatív stresszt, immun és idegi károkat - mint tartós dopaminhiány - okozhat. Bővebben ezekről a fémekről és kivezetés lehetőségeiről itt írtam.
Az alumínium és a mangán szintén bizonyítottan neurotoxikus lehet és fokozhatja a sérülékenységet. Tartós és jelentős mangán expozíció dopaminerg diszfunkciót okoz, emiatt kiegészítőben történő pótlása sem javasolt (multivitaminokban gyakran szerepel, figyelni kell rá).
Gluténtartalmú gabonák és az A1-es tejfehérje kérdésköre is gyakran problémás ADHD-s egyéneknél, egyrészt amiatt, hogy hozzájárulnak az áteresztő bélszindrómához és a bélhámsejtek nagyobb mértékű szétválása visszajuttathatja a nem teljesen lebontott fehérjéket és toxinokat a véráramba, áteresztőbbé válhat ilyen módon a vér-agy-gát is is rontva/fenntartva a tüneteket, másrészt érzékenység esetén a mikrobiom sokszínűségének csökkenésén keresztül a neurotranszmitterek termelődése és egyensúlya is tartósan felborulhat. Harmadrészt elégtelen tápanyagfelszívódás következtében aminosavak mellett kulcsfontosságú mikrotápanyagok sem szívódnak fel (mint folát, B12, vas,… „szisztematikus áttekintés eredményei azt mutatták, hogy a B9- és B12-vitamin szintje az ADHD-s gyermekekben szignifikánsan alacsonyabb volt, mint az egészséges gyermekekben”). Mindez hozzá tud járulni a figyelemhiányos tünetek fennmaradásához, romlásáshoz.
Lényeges az is, hogy nem kell kimutathatóan érzékenynek lenni ahhoz, hogy a glutén és a kazein lebontása során keletkező opioid hatású vegyületek, pl. gluteomorfin vagy az A1-es kazein emésztése során a béta-kazomorfin opioid receptorokhoz kapcsolódjon az agyban, ezzel kiváltva fókuszvesztést, agyi ködöt, fáradtságot, dopamin- és szerotonin hiányt, vagyis figyelemzavaros tünetegyüttest.
Oltások. Az emberi élet során a vér-agy-gát három éves korra fejlődik ki teljesen, melynek feladata védelmet nyújtani az agy számára a kívülről bejutó méreganyagoktól. Három éves kor alatt rizikót rejtenek a mérgek, beleértve vírusokat, fertőzésből felszabaduló toxinokat, nehézfémeket, stb. Egyrészt logikus lehet, hogy a védőoltásokat a kockázatok csökkentésére fejlesztették ki. Másrészt az is logikus kell legyen, hogy sok védőoltás két-három év alatti beadatása, vagyis az immunizálás és egyes komponensek nagy kockázatot jelenthetnek az idegrendszer számára, megemelve a tartós idegi károsodás esélyét (különösen amennyiben előbb említett pontoknál sincs rendben minden és összeadódnak a problémák, hiányok, mérgek – idézek egy vonatkozó tanulmányból: „Bizonyos enyhe mitokondriális hibával rendelkező egyének nagyon érzékenyek lehetnek a mitokondriális specifikus toxinokra, például a vakcina tartósítószerére”).
Az EU-ban a 90-es évektől kezdve elkezdték kivonni a tartósítószerként használt tiomerzált (etil-higany forrás) tartalmazó oltásokat, de a többadagos influenza és tetanusz (utóbbit kéthónapos korban adják először és még háromszor ismétlik kétéves kor alatt) oltásokban ma is megtalálható alumínium adjuváns mellett. Nagyon hosszú ideig nem találták problémásnak ezt a higany formát gondolván, nem metilálódik, és hamarabb ürül a szervezetből, mint a metil-higany. Mégis számos újabb kutatás számol be oxidációs folyamatokon keresztül toxikusságáról különösen ami az agyat, a májat és a veséket illeti.
„A tiomerzál jelentősen befolyásolja a mitokondriális bioenergetikát az agyban. Ez a tanulmány alátámasztja az expozíció azon képességét, hogy károsítja az idegrendszert.”
Másik kutatás a Yale-ről: „Több beoltott gyermeket találtak azok között is, akiknél már három hónappal az oltásukat követően OCD-vel, szorongásos zavarral és ADHD-vel diagnosztizáltak.”
„Az MMR-re, különösen annak kanyarókomponensére adott nem megfelelő antitest-válasz összefüggésbe hozható az autizmus patogenezisével.”
Cukor. A cukor stimuláló, pörgető hatását mindenki ismerheti, többek között ez annak is köszönhető, hogy emeli a dopamin és szerotoninszintet. Könnyű újra és újra utána nyúlni…
Hivatalos adatok szerint a cukor maga nem okoz ADHD-t, arról azonban mégis tudunk, hogy ADHD-val diagnosztizált gyerekeknél (és nem csak náluk) több esetben fokozza a hiperaktivitást, agresszivitást, a cukorlöket után pedig nagyobb a mélyzuhanás: letargia, fáradtság, motivációhiány, „agyi köd”, neurotranszmitterek egyensúlyának borulása. (Ehhez elegendő egyébként egyoldalúan sok finomított szénhidrátforrást fogyasztani.)
Ide kapcsolódóan hasznos lehet az Egészséges tanév cikk.
Szájlégzés. Obstruktív alvási apnoénak nevezik azt a jelenséget, amikor alváskor, szájlégzés közben minimum 10 másodpercig kimarad a lélegzetvétel a garat ismétlődő beszűkülése/elzáródása miatt. Ez a rendellenesség oxigénhiányos állapotot vált ki, ami jelentősen elő tud idézni figyelemhiányos tüneteket, olyannyira, hogy egy kohorszvizsgálati következtetés ki is mondja, az apnoéban szenvedő egyének 95%-a figyelemzavaros tüneteket produkált. Az alvási apnoé hozzájárulhat az ADHD tünetegyütteséhez, a szájlégzés korrekciója pedig kedvező hatással van az ADHD tüneteire.
Másik tanulmány: „az alvászavarokkal vagy ADHD-vel küzdő egyéneknél, gyermekeknél fel kell mérni a szájlégzés jelenlétét, mivel a szájlégzés korai felismerése és korrekciója segíthet megelőzni a szükségtelen gyógyszer expozíciót.”
A szájlégzés (nappali is) gyakran allergia következménye, és itt nemcsak pollenekre, toxinokra (pl. penész) kell gondolni, hanem olyan étrendi forrásra is, mint pl. a kazein. Magasabb hízósejtaktivitás makacsabb allergiás reakciókat tarthat fent – és a hisztamin felhalmozódás hozzájárulhat az ADHD tüneteihez és társbetegségekhez - így gyakran nem elég csak a légzéskorrekcióval foglalkozni (légzőgyakorlatok, szájtapasz, orrtapasz, fül-orr-gégészeti beavatkozások), hanem belsőleg is meg kell teremteni a nyugodt orrlégzés feltételeit.
A felsoroltak rendezése mellett az ideális terápiában szerepet kell kapnia még a megfelelő aminosavbevitelnek (fehérjeemésztés biztosításával) elsősorban étrendi forrásokból. Külön kiemelendő az L-tirozin és az L-theanin aminosavak, növelve a dopamin- és szerotoninszintet, javítva a kognitív funkciókat, koncentrációt, csökkentve az elkalandozást és impulzivitást.
Magukon a tüneteken egyes gyógynövények is segíthetnek, pl. ginzeng, sáfrány, de ezek inkább felszíni enyhítést jelenthetnek.
Talán csak egy utópisztikus vágyálom, mégis tenni kell érte, hogy a jövőben globálisan a megelőzésre kerüljön nagy hangsúly. Kezelést tekintve pedig a pszichiáterek és a pszichológusok egyszer annyira elismerjék az anyai-magzati táplálás, életmód, bizonyos méreganyagok, táplálkozás szerepét, hogy a neurológiai rendellenességekhez holisztikusan viszonyuljanak és komplex terápiát írjanak elő „egyszerű” gyógyszerezés helyett. Mindezzel nem vitatva, hogy gyógyszer is segítséget jelenthet a terápia egy, de nem az egyetlen elemeként.
Csonka Júlia https://www.etelemeletem.hu/taplalkozasiprogramok
Hivatkozások: